Amurfogás egyszerűen? Nem hiszed? Megosztom veletek személyes élményem, csak minimális horgász felszerelés, áztatott erjesztett, puha kukorica és türelem kell hozzá. 

Helyszín:

Akkor még az egyesület tagjaként, Pápa-Borsosgyőr PápaiHúsos HE tava, azon belül is ahogy régóta becézik a „bokros”, a nyíllal jelzett részen, a saroktól kb. 5 m-re. Előttem kb. 20-30m-re bokros akadós rész terül el, egy régi bokor és erdő rész maradványai vannak víz alatt. A feladat nem egyszerű, hogy a kapitális amurt, pontyot még az akadó sáv előtt meg tudjam fordítani. Ugyanis ha átúszik a bokros részen, nagyon kevés az esély, hogy vissza tudjam onnan fordítani anélkül, hogy ne akadjon le. Bizony volt részem benne, mikor nem figyeltem eléggé, és egy termetes szépség a tó tündéré maradt, a szerelék pedig kivágott fatörzsek, bokrok fogságába esett.

A horgászandó vízterület előttem kb. 2-2,5 méteres vízmélység, a távolság 5-6 m. Azt vettem észre már május elején aktiválják magukat az amurok és a pontyok. Előzőleg megfigyeltem kijárnak a partközelbe az amurok. A behajlított nádat megkóstolták, ennek jelei látszottak.  A szoktató etetést már április közepétől elkezdtem, mindig ugyanabban az időben általában kora reggel hetente legalább háromszor, ahogy időm engedte. Nagyobb tároló edényben lefedve kukoricát erjesztettem, ennek eredménye a savós puha csemege a halak számára, ez volt az szoktató etetés alapanyaga. Más időpontban is kijártam erre a helyre keszegezni, ekkor még került szemcsés etetőanyag is a vízbe.

Felszerelés:

Egy egyszerű 40-80 g dobósúlyú Mitchell teleszkópos bot 360 m hosszban, DAM Quick 40-es hátsó fékes orsó. Zsinór 30-as Gorilla 150 m, horog Mustad 2-es lapkás horog egy régebbi kivitel, aminek kovácsolt jellege volt, ez 100 %-ban átüti az amur porcos száját. Hajszálelőkével kombinálva, telibe kötve a főzsinóron, itt nem volt helye a finomkodásnak, minden csomó a szereléket gyengítette volna és ez nem megengedhető most. Az úszó egy csúszóra szerelt 5 g-os feltolós pontyozó úszó, megfelelően kisúlyozva. Az úszó ólmozása a horogtól 25 cm-re megütköztetve.

Mindez a gyakorlatban.

Öt óra, fél hat magasságában kiérkeztem a tópartra, elkezdtem összeállítani a szereléket.  Egy gyors vízmélység mérés, majd az ereszték megfelelő beállítása. Csalizás, nem túlbonyolítva, a hajszál előkére felfűzve öt szem áztatott kukorica. Bedobás, majd a szerelék beállítása megfelelő távolságra, egy kis ráetetés, szintén kukoricával. Aztán jöhet az izgatott várakozás. Bizony a nagyobb testű halak kifogásához türelem kell, van, amikor hosszabb, de rövidebb idő is lehet, de a lényeg a türelem. Ez nem egy gyors pörgős keszeg horgászat. Lassan telt az idő, közben figyeltem milyen halmozgások észlelhetőek a környéken, apróbb vízfelszíni mozgásokat láttam.  Ám miközben nézelődtem, (és ahogy ilyenkor lenni szokott, mintha a halak tudnák, hogy nem ügyelünk eléggé a szerelékre) az úszó majdhogy nem kirobbant, teljesen kiemelkedett a vízből. Nem tétlenkedtem, megemeltem a botot hogy bevágjak, ahogy ez megtörtént iszonyatos erős húzást éreztem a botnyélen és az alkaromon. Ez rögtön fel is állított ülő helyzetemből, azonnal két kézzel markoltam meg a botot. A „torpedó” megindult a nyílt víz felé, ugye szemben az akadós rész, amit nem szerettem volna, hogy elérjen. Persze a szereléket úgy állítottam össze, hogy esélye se legyen odáig eljutni.

Ez felébresztette ősi életösztönét, és hogy ez nem jó stratégia részéről, uzsgyi, induljunk el balra gondolta, ott biztosan meg tudok szabadulni ettől az ismeretlen visszatartó erőtől. Le is húzott úgy kb. 15 méternyi zsinórt egy szuszra anélkül, hogy bármit is tenni tudtam volna ellene, és beköszönt a távolabb horgászó Laci bácsinak. „Vigyázat jövök és összegubancolom a szereléked!” Amurokra jellemző a nagy kirohanás után, kissé megpihennek látszólag, hagyják magukat közelebb húzni. Ekkor kell a horgásznak figyelni és visszalopni a lehúzott zsinórból, és egyre közelebb kényszeríteni a nagytestű halat. Már úgy gondoljuk, most lassan megszákolhatjuk a halat, ám ekkor következik még csak a fárasztások java. Ez a szép példány is még ötször kísérelte meg a szabadulást. Szép lassan egyre rövidebb pórázra tudtam fogni, míg nem annyira elfáradt, hogy hagyta magát a merítőbe terelni. Akkor láttam meg mekkora „Loch Ness-i szörnnyel” küzdöttem több mint félórán át. Bizony bevallom, remegett kezem-lábam az izgatottságtól, a fáradtságtól, rendesen megdolgoztatott. Mérlegeléskor derült ki, 17 kg-os példánnyal kellett felvennem a harcot. Úgy gondoltam aznapra be is fejezem a horgászatot, ennyi élmény ép elég egy rövid ideig tartó horgászathoz.

 Amur 17 kg

Ezzel az egyszerűnek mondható módszerrel, és türelemmel azon héten naponta még további termetes amurokat fogtam. 15 kg, 13 kg, 13,5 kg. A következő években is sikeres volt a módszer. Mindezt reggel hat és tíz óra között. Próbáltam más időpontokat is, de nálam ez volta a nyerő.

Kedves horgásztársaim! Próbáljátok ki ti is ezt a módszert, remélem sok örömötök telik benne!