A Duna számomra nem csak egy horgászhely – ez egy életérzés. A vad folyó sodrása, a madarak hangja, és az a bizonyos feederbot spicce, ami bármelyik pillanatban megrezdülhet. Legutóbb egy igazán izgalmas pecát sikerült összehoznom, ahol nem csak a leánykoncér volt a főszereplő, hanem technikai újdonság is. Ami nem új keletű, de régóta szerettem volna kipróbálni ki élesben.

Március végé fele járunk a Dunát szerettem volna újra vallatni, egy hamarabb melegedő részen, fél kettőtől négyig. Igaz a vízhőfok 9 °C, vízállás 17 cm és apadt 11 cm-re. Viszont a későbbiekben eléggé esős időre volt kilátás.

Helyszín

A fövenyes részen még eléggé dagonyás volt a helyzet, így kicsit odébb a kövezésen állítottam fel a főhadiszállást.

Fövenyes	Átjáróval szemben	Kőrugany	Kövezés balra

Felszerelésről

-Botok Arno Intruder 390 cm Heavy, a Magnum Carp 5000-es, orsó Nevis Navy Feeder 0,25 mm-es zsinórral töltve. Lássuk folyóvízen, hogy szuperál?
- Nevis Vanity Carp Feeder XXH 390 cm 80-220 gr, O’Reel orsójára CZ Feeder Method süllyedő zsinór szintén 0,25 méretben.
-Az előke a szinte már elcsépelt, de még mindig a legjobbnak tartom. Nevis Vision fluorocarbon 0,16 mm.
-Etetőkosár 60 gr-os alagút kosár 13-15 m-en, a próbadobások során kiderült, ez elég lesz, beljebb 25-30 méteren a 100 gr volt a megfelelő méretű.
-Horog HIRISI 12-es
-Etetőanyag és csali Timár Big Cheese, csontkukac került a horgokra.

Etetőanyag	Csonti csokor

Horgászatról

A mostani peca apropója a halfogás mellett az is volt, hogy teszt alá vettem a Nevis Navy 0,25-ös feeder zsinórt folyóvízen is. Már első fogásra is érezhető volt, hogy egy kellemes, megbízható, jól kezelhető zsinórról van szó. A dobásai simák, alacsony nyúlásának köszönhetően kontakt is kiváló, nem csavarodik, csomónál sem szakad– pont amilyen kell a Dunára.

Az egyik szereléket 13-15 m-re kissé jobbra dobtam be, itt ki is klipszeltem, most elég volt a 60 gr-os kosár.

60 gr-os kosár töltve	A két bot bevetésen

Most jön a fent írt számomra újdonság, a hajgumis klipszelés, már rég szerettem volna kipróbálni, most végre elszántam magam. A dolog nem új keletű. Sokkal megbízhatóbb, mint ha simán a klipszbe akasztjuk ki a zsinórt.
Ugyanis, ha az előke bírja akkor nagyobb testű halak esetén simán elszakad, ha nem akkor kézzel rásegítek és szakítom. Sima klipszelésnél nincs annyira idő a kiakasztásra, és ez halvesztéssel és hal szájának sérülésével jár.
Jól tartotta magát megfogta a dobást, nem szakadt. Most a szakítására nem került sor, mert nem volt rá erősebb jelentkező.

A másik bot beljebb a sodráshoz közel velem szemben került bevetésre, ide a 100 gr-os kosarat tetem fel.

A közelebbi etetésen kisebb, finomabb kapások voltak, majd 15 perc múlva, erős kapás jelentkezett, egy szép koncért sikerült meríteni, kiló körüli lehetett. Ó, mondom ez jó kis nap lesz, de aztán hosszú szünet következett. Majd 40 perc múlva újabb koncér jött, de az merítés közben lelépett, jött még egy kicsi balin. Horogszabadítás után kicsúszott a kezemből és fövenyen landolt, kicsi segítséggel visszaúszott a biztonságot adó mélybe. Bent csak egy kicsi pöccintés volt, pedig ilyenkor onnan jöttek a dévérek, karikák.

Leánykoncér	Balinocska

Szóval ennyi sikeredett fél kettőtől négyig. Nem lett nagy eredmény, de a múltkorihoz képest jobb volt. Viszont a tesztek jól sikerültek.

Zárásként
A Duna számomra mindig is több volt, mint egy folyó. Ez a hely az, ahol lelassul az idő, elcsendesedik a világ, és ahol az ember újra kapcsolatba kerül a természettel – meg persze egy-egy jó kapással is, és azt kell mondanom, a Duna igazi kincseket rejt, ha türelemmel állsz hozzá.

Sokszor ülök a parton horgászbottal a kezemben, és egyszer csak azon kapom magam, hogy nem is a kapásra várok, hanem egyszerűen csak élvezem a pillanatot.