Ismerkedés a vízparttal

A felszerelés gondos előkészítése után elindulhatunk a vízpartra. Kiérve nem árt egy kis terepszemlét tartani, figyelni a vízfelületet, a halmozgást, a partszéli nádast, és a parthoz közeli helyeket. Kisebb buborékokat keresni a víz felszínén, csobbanásokat, ugrásokat. Ilyenkor az általában sekélyebb, gyorsabban melegedő víz, ami jobb fogással kecsegtethet. Ezt könnyen felismerhetjük még kezdőként is. Ha már kiválasztottuk az általunk megfelelőnek tartott helyet, kezdődhet az előkészület.

Etetőanyag és csali

Az etetőanyag kiválasztása mindig is egy sarkalatos pont a horgászok körében. Van, aki esküszik a saját receptjére, ízvilágára. Én úgy gondolom, igazán tuti tipp nincs, ami mindenkor, mindenhol és minden körülmények között megállná a helyét. Minden vízterület, helyszín egyedi és ehhez kell megválasztani az általunk legjobbnak gondolt kombinációt (etetőanyag, csali, szerelék…). Vannak ugyan beváltnak mondható etetőanyag receptek, de ezeket is mindig az egyedi igényekhez kell igazítani. Versenyhorgász szájából is elhangzott már „csodacsali, csodarecept, mint olyan nem létezik”. Ellenben léteznek remek etetőanyag, csali és szerelék kombinációk. Ebben az időszakban, amikor melegszenek a vizeink, halaink már jócskán felébredtek téli álmukból, táplálkozásuk is egyre intenzívebb. Én ilyenkor a Timár Mix Speciál Keszegező etetetőanyagot használom, plusz keverek hozzá egy kevés Timár Mix Pörkölt anyagot is. Ez a keverék igazán bevált a keszegezésben, de más halakhoz is bevethető ez az etetőanyag mix. Ha szeretnénk még fokozni a csalogató hatást, akkor keverhetünk bele még egy fél doboz konzerv kukoricát, és csontkukacot. A csontival óvatosan bánjunk, ne tegyünk túl sokat bele, mert a gombócainkat hamar szétrúgják, még mielőtt mederfenékre érne. Majd később, a nyár folyamán áttérhetünk az édesebb, intenzívebb aromájú változatokra (epres, mézes, pálinkás, fokhagymás…) és ezek kombinációira. Csalinak csontit, és földigilisztát is viszek magammal. Mindkettő favorit a halak számára, az utóbbi pedig a dévérek egyik nagy kedvence.

Hideg víz, melegedő, meleg víz dilemma

Aki kezdő horgászként utána olvasott már a témának, bizony hallotta ezeket a kifejezéseket. Mindhárom vízhőmérsékletre más-más etetőanyag javasolt. Különböznek összetételben, aromában, színben, oldódásban. A későbbiekben, ahogy egyre több tapasztalatot szereztek, mindenkinek meg lesz a saját stratégiája.

A horgászat hosszának megfelelően készüljünk a kellő mennyiségű csalogató anyaggal. Nincs is annál bosszantóbb, mikor nagyon jó a haljárás, és horgászatra szánt idő közben elfogy az etetőanyag. Pedig még érezzük, lehetne a halfogás örömét tovább fokozni. Személy szerint 2-3 kg mennyiséggel indulok a pecatúrára. Az sosem baj, ha megmarad a száraz anyag, azt később is felhasználhatjuk.

Először mindig az etetőanyagot keverem be, majd hagyom, hogy pihenjen, és járja át a nedvesség. A keverőedénybe öntsük a száraz anyagot, majd egy kevés vizet, és jól keverjük át. A vizet mindig fokozatosan, kis mennyiségben adagoljuk. Ha szükséges, ismét adjunk hozzá vizet. Ezt mindaddig csináljuk, míg csomómentes nem lesz. Közben ellenőrizhetjük az állagát, ha összenyomjuk a kezünkkel és egyben marad, de enyhe nyomásra szétválik, akkor jó munkát végeztünk. Ha lucskosnak érezzük, akkor bizony túl nedves lett, de ez is korrigálható. Hamar rá fogtok érezni a megfelelő állagra, és minél többször csináljátok, annál rutinosabbak lesztek.

Keverőedény

A szerelék összeállítás

A spiccbot tagjai egymásba csúsznak, a végdugó eltávolítása után, a tagok kihúzásával érjük el a megfelelő hosszt. Első lépés az első tag kihúzása lesz. Ez lehet tűspicc, vagy későbbiekben begumizott csőspicc. A főzsinórunkat a bot végén található gyors csatlakozóhoz az úgynevezett stonfohoz rögzítjük.

Spiccbot

Ha ezzel megvagyunk, akkor szép lassan húzzuk ki a többi tagot ütközésig, egy enyhe csavarásos erőhatással fixáljuk, közben, ahogy szétcsúszik, a botlétráról letekeredik a főzsinór. Ügyeljünk, hogy közel függőlegesen tartsuk a spiccbotot, így mindig ellenőrzésünk alatt tarthatjuk a létrát, nem fog elvándorolni tőlünk. Leírva bonyolultabbnak hangzik, mint a gyakorlatban, de menni fog ez.

Az ereszték beállítása

Ahhoz, hogy eredményesek legyünk legalább 1 m-es vízmélységre van szükség, ezt a terepszemle alkalmával már kinéztük magunknak. A spiccbot bevetésre készen áll, oldalt engedjük hátra a szereléket, és lendítsük előre, úgy, hogy a zsinór kifeszüljön a víz felszínén. Megvárjuk, míg az úszó fekvő pozícióból függőlegesbe áll, ekkor láthatjuk, menyire merül el. A felső nyíl azt mutatja, ha jó a mélység, és az úszó egy helyben marad, ellenben ha oldalra vándorol, akkor nem vagyunk teljesen mederfenéken. A második nyíl azt mutatja, hogy nagyobb az ereszték, ilyenkor visszaveszek belőle. Én 5 centinként megyek visszafelé, vagy felfelé, egészen a megfelelő mélységig.

Az etetés

Eresztékbeállítás után következhet az etetés. A bekevert etetőanyagot újból átkeverjük, mostanra minden szemcse kellően nedves lett, de ha kell, még megnedvesítjük. Két kézzel gombócokat formázunk, ügyelve a helyes keménységre kb. 8-10 darabot. Az úszó környékére dobjuk a gombócokat, ügyelve arra, hogy ne dobjuk túl, hanem inkább elé. Később se feledkezzünk meg, az úgynevezett ráetetésről. Halfogás után, illetve félóránként két-három kisebb gombócot dobjunk az etetésre.

A csali

Most következhet a csalizás, általában mindig csontival kezdem a horgászatot, felszúrok a horogra 3 darabot, mindig a vastagabbik felébe szúrom a horgot, ha lehet a bőre alá, így tovább mozgásképesek maradnak. Most már bevethetjük a szereléket és türelemmel várhatjuk a kapásokat. Előfordulhat, hogy a csonti nem nyeri el tetszésüket, akkor cserélhetünk giliszta csalira, egy helyen középen feltűzve a horogra. A felkínálás helye, lehet a mederfenéken, vagy közvetlen felette, esetleg vízközt. Mind attól függ, a halak hol tartózkodnak. Ezt az ereszték hosszának állításával érhetjük el.

A horgászat

Ha minden rendben zajlott, akkor várhatjuk ez első jelentkezőket az etetésen. A kapás lehet elhúzós, mikor is az úszónk szépen lassan elmerül a felszín alá, vagy kicsit merül alá. Ne tétlenkedjünk, emeljük fel a spiccbotot ezzel megakasztjuk a halat. Van mikor bizony üres bevágás lesz, ez annak köszönhető, hogy halbarátaink csak a csonti végét cibálják, illetve olyan kicsik hogy nem tudják beszippantani a horgot. De sebaj, újra dobjuk be a szereléket!

Másik kapásmód a feltolós kapás, ekkor az úszótest kicsit kiemelkedik a vízből.  A képen látható úszó fekete része kiemelkedik a vízből, ezt ismételten bevágással kontrolláljuk. Előfordul, hogy a kiemelés után el is meríti az úszót. Olyan is létezik, hogy az úszónk csak simán oldalazva halad, ekkor se tétlenkedjünk, vágjunk be. A kicsit nagyobb, megakasztott halat fárasztani is kell, soha ne erőltessük, ne akarjuk rögtön a merítőbe tessékelni. Hagyjuk, hogy a bot dolgozzon, jelen esetben először a tűspicc. Remekül le fogja fékezni a hal kisebb kirohanásait. Ezekre az apró fogásokra menet közben mindenki rá fog érezni.

Amennyiben meg kívánjuk tartani a halakat, a megfelelő haltartóban tároljuk őket, ellenkező esetben kíméletesen helyezzük vissza a vízbe.

Biztosra veszem, hogy az első horgászat is nagy élményekben gazdag napot ad mindenkinek.

Ahogy mondani szokás, görbüljön a bot!