A szeszélyes időjárás jóvoltából márciusra tolódott ki az év első horgászata folyóvízen. Már gyermeki izgalommal vártam. A levegő a víz hőmérséklet emelkedése bizakodással töltött el.

Helyszín.

A Duna folyam egy csendesebb szakasza. Gondoltam előbb a csendes szakaszon próbálok szerencsét, itt is a sekélyebb hamarabb melegedő vízben.

Horgászat.

A kora délutáni időszakot választottam, mivel ilyenkor még ezek az időszakok tűnnek jobbnak. Kiérve a partra először körbe néztem, halmozgás után kémlelve. Pár kisebb felszíni halmozgást láttam, kezdésnek nem rossz jelek.

Etetőanyag választása terén maradtam az eddig jól bevált folyóvízi sajtosnál. Amit most használtam, jellegét tekintve egy nehéz darabos, pelletekkel, sajttal dúsított anyag. Elsőre nem kevertem be sokat, hisz még hideg a víz nem, kell egyszerre sok etető mint általában a nyári időszakban. Csalinak csontkukacot használtam, az élő anyag mindig jó választás.

A szerelékről.

Mindkét feeder boton 0,25 mm-es főzsinór, 0,14es dobó előke a végén dupla hurokkal ebbe került, a horog előke 80 cm 0,16-os fluorocarbon. A horog Gamakatsu LS-2260B 10 -es. A távolabbi horgászathoz 120 gr-os alagút kosarat, közelben pedig 60 gr-os rakéta kosarat szereltem.

Az egyik szereléket olyan 15 méterre dobtam be, gondolván a halak a kisebb gyorsan melegedő vízben lehetnek. A másik bottal távolabbi, mélyebb medret próbáltam meghorgászni.

A jól ismert izgatott várakozás következett. Teltek a percek, de kapásnak nyoma sem volt. Újra frissítettem a kosarakat, újabb dobás következett, az alagút kosárba az etetőanyag mellé még egy kis csontit tettem, hogy fogósabb legyen. Arra gondoltam, hogy 10 perces időközönként dobok, így juttatva be az etetőanyagot. Nagy mennyiség még nem kell, hisz a halak is még csak ébredeznek, és keresgélnek.
Hosszú várakozás vette kezdetét, apróbb spicc rezgések jelezték, hogy vannak halak a közelben, de csak az apró nép aki próbálta a csontit elcsenni a horogról.
Már több mint egy óra telt el a horgászatból és még érdemleges kapás nem volt se a közelben se távolabb. Ebben a kora tavaszi időszakban nem is vártam, hogy teli fogom a haltartót, a kikapcsolódás is lényeges.

Közben gyönyörködtem a tavaszi ébredező tájban, jó volt látni ahogy lassan megtelik élettel.

Egy pillanattal később látom folyamatosan hajlik a bot spicce. Érte nyúlok, bevágok és éreztem valami erősebb ellenállást, ez nem keszeg lesz, vagy ha igen akkor megint egy hatalmas példány. A pulzusom emelkedik ahogy ilyenkor lenni szokott. Szerintem minden horgász így van ezzel.
Lassan próbáltam a part felé húzni, nem szerettem volna elveszíteni, igaz még nem tudtam mi az. Szép komótosan hagyta magát terelgetni, nem erőltettem, nehogy az év első halát elveszítsem. Végül megpillantottam, hurrááááá, hisz ez egy szép aranysárga ponty. Na most már kezem lábam remegett az izgalomtól, még a szákba kell terelni, akkor ér véget a küzdelem.

Sikeres szákolás, a halacska békésen a merítőben pihen. Ránézésre két és fél kilósra saccoltam, de majd a mérleg megmutatja a valódi súlyát. A mérleg 2.75 kg-ot mutatott. A sikeren felbuzdulva, tovább horgásztam, de csak egy snecit sikerült fognom. 

Így lassan összepakoltam, és örömmel indultam haza. Jó kis tavaszi horgász nap volt.