Folyóvizeink és a levegő hőmérséklete is lassan csökken. A halak is inkább a melegebb, mélyebb szakaszokra vonulnak. Előtte még megpróbálnak minél több energiát felszedni. Ha ügyesek vagyunk még pár szebb példányt foghatunk. November közepét írjuk, gondoltam még van esélyem halat fogni, persze nem sokat, illetve akár nullázhatok is. Levegő 4 °C, a víz 10,1°C légnyomás 1004 hPa, ami bizakodással töltöttel.  Így össze készítettem a felszerelésem, és nekivágtam az ismeretlennek.

Ilyenkor már nem árt, rétegesen, melegen öltözni, hisz pár órás horgászat alatt is meghűlhetünk. Megemlíteném, ha köves részen horgásztok kellő oda körültekintéssel mozogjatok, hisz ebben a párás időben csúszós a környezet.

Hely

Dunafolyam Gönyű. A csendesebb, lassabban áramló vizet választottam.

Etetőanyagnak

A Tímár river plusz big cheese-t hívtam segítségül, már pár alkalommal bizonyított, akárcsak a testvér keverékei. A hűvösebb vízre való tekintettel, felturbóztam még csontival. Vagyis nyáron is szokásom bele keverni. Tudjuk, hogy az élő anyag mindig sokat lendít a horgászat kimenetelén.

River Plusz Big Cheese	Bekeverve

Peca

Kipakolás közben halmozgást láttam a felszínen, ez jó, mert még aktívnak tűntek a halak. Az etetőanyag bekeverése után, előkészítettem a botokat. Elsőnek a 25 m-es távolságot néztem ki, ki is klipszeltem hozzá a zsinórt. A hidegebb víz ellenére pár kosár etetőanyagot csontival erősítve bejutattam a kívánt helyre. Ezután került sor az éles bevetésre, a horogra öt csontit tűztem fel. Amíg a halak észlelik az etetőanyagot, addig a másik botot is felszerelvényezem, és olyan 13 m-re dobom majd be. Talán még a parthoz közel is jöhetnek a halak. Annyi különbséggel, hogy 7 mm-es Method Double Pellet Sweet-Corn került fel csali tüskén.

Ami a horgászathoz kellett.

Tímár 150 gr alagút kosár távolra	River feeder 100 gr a közelbe	Felcsalizva

Amíg ezzel serénykedtem, látom a másik boton kicsit megmozdul  spicc. Gyorsan félretettem a botot, figyelmemet a másikra koncentráltam, de semmi mozdítás. Gondoltam kisebb példányok elcsentek pár csalit a kosárból, vagy a horogról. Folytattam a másik bot csalizását. Végül mindkét szerelék a helyén. Most kell igazán türelmesnek lenni, nem nagyon várható a percenkénti spicc rázás. A távolabbi boton erőteljes bebólintásra lettem figyelmes. Bevágtam, rögtön éreztem a hal húzását, hevesen védekezett, kitöréseivel rázta a botvégét miközben próbáltam a part közelbe irányítani. A rövid párharcot követően, végre megláttam. Te jó ég ez egy süllő! -kiáltottam fel félhangosan. Most már csak meg szákolni kell tudnom mielőtt meglép. Sikerült. Ott pihent a merítőben. Meg kell szabadítani a horogtól, ha méret alatt van akkor mehet a tesóihoz vissza.

Ekkor láttam meg a torkában egy halat, bizony ez egy aprócska géb. Visszagondoltam volt egy pici kapás, ez lehetett a géb, befalta a csontit horoggal együtt, és nem tudott eliszkolni. Erre rabolt rá a süllő, kezdte beforgatni és lenyelni. Gondolta ez már az enyém, és indult volna tovább a zsákmánnyal. Ekkor akadt horogra. Ilyet még nem pipáltam, volt már hogy csontival fogtam csukát. Ez nem rossz. Lesz még ma élményben részem szerintem. Újra csalizás, etetőanyag, csonti a kosárban és folytattam a horgászatot. Nem nagy aktivitás lett a jellemző a következő időszakban, de se baj. Türelem! Igazi szép napsütéses őszi volt.

A hálóban	A süllő torkában

A csendet egy halk spicc rezzenés törte meg, majd láthatóvá is vált. Szerelék végén a víz alatt valami nagyon igyekezett tovább állni a csalival. Bevágtam, máris vad iramban indult a hal a gyenge sodrásban felfelé, oly vadul próbált menekülni, hogy keményen markolnom kellett a botot. No, te ki lehetsz kis barátom? Felidézve a megtapasztalt halkirohanásokat, 3 halra tippeltem: márna, paduc, leánykoncér. Jó persze mondhatnátok, akár ponty vagy amur is lehetett volna. A rövid és vad küzdelem végén, egy leánykoncér került a merítőbe, szép példány kb: egy kg lehetett . Védett révén visszanyerte a szabadságát.

Leánykoncér

Nem mondanám eddig eseménytelennek, a novemberi horgászatom. A fogásaim nagy része a benti mélyebb részekről érkezett. A közelben apró csípések voltak a jellemzőek, váltottam ide is csontival csaliztam, nagy veszíteni valóm nem volt. Pár újabb kosár csontis etetőanyagot juttattam be 25 m-re. Kezdtem kicsit izgatott lenni.

Derült égből villámcsapás, látom a bot vége hevesen rázkódik. Laza bevágás, és a hal máris kirohan balra, nagyon harcias le akarja rázni magáról a koloncot. Próbálom irányítani, jöjjön közelebb, de vadul rázta a fejét, én ugyan nem hagyom magam. Lassan közelebb húzom cikázik ide oda a part közelében, ugyan még nem látom teljesen, de tippjeim voltak. Kis úszkálást követően sikerült megszákolnom, és egy jól megtermett paduc pihent meg a merítőben. 

Jó kis peca ez, ahogy mondani szokás az adrenalin a tetőfokára hágott. Tudomásom szerint a paducok bandázni szoktak (néha vannak kivételek), erre alapozva tovább próbálkoztam a halfogással. Lassan és esemény mentesen telt az idő, kicsit hűvösebb is lett. Már azon gondolkodtam mára bejezem a horgászatot, eddig is eredményes a nap. Amikor is újfent heves spicc táncot láttam magam előtt, bevágás, megint kemény ellenállásba ütköztem. No lássuk mit tartogat még a jó öreg Duna a számomra. Annyira szeretem, mikor érzem ahogy a hal húzza a zsinórt, megfeszíti a botot és küzdünk egymással, ő a szabadságáért, én a zsákmányért. Újabb rövid fárasztás végén megint egy hatalmas paduc lett a jutalom.

Paduc 0,87 kg	Paduc 0,97 kg

Meg van a banda főnök és a helyettese, remélem még beosztott is lesz :). Végül aztán nem érkezett több érdeklődő, lassan szürkülni kezdett. Nem szomorkodva, de összepakoltam és haza indultam. Soha rosszabb novemberi horgászatot folyóvízen, nem kívánok senkinek. 

A végére még sikerült egy hatalmas cetet fognom, a hatalmas hal képes volt benyelni az öt csontit, a GURU QM 1 barbless 10-es horgot.

Ezért szeretem a folyóvízi horgászatot, mindig változatos. Van hogy bőséggel jutalmazza horgászt, van hogy kevésbé bőkezű, épp ezért varázslatos.