Egy Duna parti délután, ami feederes pecázásnak indult… és legendává vált. Most megmutatkozott a Nevis 0,16-os fluorocarbon előke kiválósága és erőssége.

Egyik délután hirtelen ötlettől vezérelve leugrottunk a Dunára feederes horgászatra, hátha összejön némi keszeg vagy ponty fogás. Olyan három óra körül értünk le. Vannak azok a napok, amikor az ember nem vár semmit – és épp akkor történik valami felejthetetlen. Így indult ez a délután is: egy kis kikapcsolódás a parton, és horgászat. A Duna alacsony volt, a légnyomás magas, a hangulat viszont remek. Nem is sejtettem, hogy életem egyik legnagyobb horgászélménye előtt állok.

Hely

Szemben	Átfolyás	Bal odalon	Jobb oldal

Felszerelés és csalik – két bot, két taktika

Két bottal dolgoztam, mindkettőt más céllal:

Keszegezés –

Nevis Vanity Carp XXH 390 (80-220 gr)

• Főzsinór: 0,25 CZ Feeder Competition
• Előke: 80 cm 0,16 Nevis fluorocarbon
• Horog: HIRISI 10-es
• Kosár: 100 gr-os alagút
• Csalinak: csonti
• Dobástáv: kb. 25 m

Pontyozás –

Régi, de megbízható Arno 390 (120 gr)

• Rocket feeder kosár (60 gr)
• Főzsinór: 0,25 mm Nevis Navy Feeder
• Horog: HIRISI 10-es csalitüskével, 25 cm-es 0,16-os fonott előkén
• Csalinak: 5 mm krill-fokhagyma wafters (Dovit Joker)
• Dobástáv: kb. 15 m

Rocket feeder 60 gr	Rocket feeder töltve

Etetőanyag: amit a spájz adott

Ez kicsit ugyan „maradékosra” sikerült, de bejött: Az etetőanyagot kreatívan kevertem: megmaradt egy kis MMX sajtos és mézes mix, amit összedolgoztam, kiegészítve Aqua Classic 2,5 mm-es pellettel. Egy-egy pecára külön-külön kevés lett volna, de így pont elegendőnek bizonyult.

• MMX sajtos és mézes mix kombinálva, jó darabos, angolmorzsás anyag
• Aqua Classic 2,5 mm pellet hozzákeverve

MMX Sajtos	MMX mézes	Aqua Garant Classic 2,5 mm

A kapás, ami átírta a napot

Elsőre nem mutatkozott sok remény – belső távon az alapozó etetés után csipkelődések voltak, de semmi komoly. A közeli boton még pöccintés sem jött. Mondtam is, na, elleszünk itt szépen a jó időben – fogás nélkül is feltöltődés. Dobás dobást követett.

Aztán negyed öt körül, váratlanul, a benti boton meglazult a zsinór. Azonnal bevágtam. Éreztem, hogy valami elindult jobbra – komótosan, célirányosan, fejrázás nélkül. A sodrást tűzte ki célul. A fék szépen tette a dolgát, lassan sikerült a part felé húzni. Először azt hittem, csak egy nagyobb keszeg, mert azok is tudnak ilyen mozgással becsapni.

Ment a húzd-ereszd játék, komoly odafigyelést igényelt, nehogy a 16-os fluorocarbon előke megadja magát, vagy beakadjon a kosár. A hal többször is rántott, döccent a kosár, de végül sikerült kontrollálni. A végjátékban a part szélen még többször kísérletet tett a szabadulásra. Úgy mozgott a vízben le fel mit mi a sétányon.

Több mint fél óra küzdelem után végre megláttam: egy hatalmas, aranybarna ponty!  A szákolás is sikeres volt. A matrac fent volt a parton, így cipelni kellett szegényt, de biztonságban, kíméletesen vissza is került. A mérleg 10,46 kilónál állt meg.
Egy biztos horgon még nem volt, a vastag kagylótól edzett szája sértetlen, horog nyoma nem látszott.

Meglepetés ponty 10,46 kg

Zárszó: peca, amit sosem felejtek el

Nem volt előre eltervezett rekorddöntés. Nem volt új etetőanyag-teszt, nem volt vadonatúj szerelék. Csak egy egyszerű délutáni peca. És mégis: életem legnagyobb dunai hala akadt horogra.

Ezek azok a pillanatok, amiért érdemes kimenni a vízpartra — még akkor is, ha „csak egy kis lazításnak” indul.