Régóta alacsony a Duna vízszintje. Ezért feederrel próbáltam halat fogni. Úgy vettem észre a halak inkább beljebb tartózkodnak, legalábbis ahol én horgászom. Kitartónak kell lenni, hogy sikerüljön pár szép példányt fogni. Az elmúlt év paduc inváziójának most nyoma sincs. Ne csak a nagy fogásokról szóljon az peca, hanem magáról a természet szépségéről és az örömről is.

Helyszín.

Duna folyam Gönyű település kavicsos strandi része. Megemlíteném itt található a Gönyűi Horgász Egyesület Tanyaháza,  ami egyben látogatóközpont is. Korai érkezést terveztem reggel öt órára, lassan világosodni kezd ilyenkor. Kiérve halmozgást láttam, így a jelek biztatónak mutatkoztak.

A felszerelésről

Röviden annyit, hogy a két jól bevált botom vittem magammal, amiről már többször is tettem említést, illetve a zsinór választásról szintén előző cikkeimben olvashattok. Az etetőkosár méretében különböztek csak. Nagyhurkos, hosszú előkével, 0,25-ös főzsinór, 0,16-os fonott dobóelőke, 80 cm 0,16-os fluocarbon előke 10-es Gamakatsu horog és 80 gr-os alagútkosár, ezt közel kb.15 m-re vetettem be. A másikkal kicsit beljebb 25 m-re horgásztam, a paraméteri megegyeznek az előzővel, csak 120 gr-os kosárral szerelve.

Etetőanyagnak

A Tímár River Plus pirosat használtam ebben 10 %-al több parmezán van, pluszban nagyobb pellet szemek is találhatóak benne. Ehhez tettem még fullasztott csontit ami megmaradt az előző horgászatból, illetve az etető kosárba még élőt egy keveset.

Horgászat

Minden előkészület után neki kezdtem horgászatnak. A közelebbi távra, ahogy bedobtam a szereléket, ép raknám a botot a tripodra már érzem feszül a zsinór, bevágok nagy izgalommal. Ez igen kiáltottam félhangosan!!! Ebben a pillanatban elindult a hal folyásnak felfelé és húzott le pár méter zsinórt. Kicsit megtorpant, majd hagyta magát közelebb húzni, de egy rövid időre, újra neki iramodott. Ismét erőteljesen visszaindult, megint húzott le egy kevés zsinórt, éreztem nem egy nagyobb keszeg lesz a horgon. Ezeket a kirohanásokat párszor megismételte, de ereje lassan alábbhagyott. Kezdtem közelebb húzni, láttam már a szép burványokat. Már olyan öt méterre lehetett, amikor fordult egyet és láttam az fakó ezüstös, tömör pikkelyes oldalát. Ó ez szép márna lesz 3-4 kg -ra saccoltam a reggeli félhomályban. Igyekeztem fárasztani közelebb húzni, hogy kifoghassam. Ám ekkor fordult egyet és a szerelék megkönnyebbült, köszönés nélkül távozott. Arra tippeltem a 0,16-os előke adta meg magát, de rögtön el is vettetem hisz a fék jól van beállítva, így már az elején lemaradt volna. Következő gondolatom az volt kagyló vághatta el. Ez mind csak képzelgés, ugyanis mikor kitekertem  zsinórt, minden megvolt az előke sértetlen a horog a helyén. Akkor simán rosszul akadhatott, zártam le magamban ezt a szomorú tényt.
Nem mondom, hogy nem voltam bosszús, de ilyen ez a pop szakma ahogy viccesen mondják.

Később újabb meglepetésben volt részem, miközben az egyik szereléket bedobtam megfeszíteni sem volt időm, a másikon kapás jelentkezett. Bevágtam, de sajna üresben tekertem ki, vak lárma. Visszatértem a másik bothoz hogy rendesen megfeszítsen, de ekkor éreztem valami van rajta. Tekerem kifelé és nem hittem a szememnek, amíg a fenéken pihent egy géb csípte fel a csontikat, és erre rabolt rá a süllő. Nem volt nagy a méret alatt volt kicsivel, nem is nyúltam a merítőért, gondoltam kiveszem kézzel egy fotó erejéig, erre fordult egyet és angolosan távozott.

No de folytassuk a horgászatot, bemelegítésnek nem volt rossz. A kosarak betöltve és máris repültek a kiválasztott helyükre, jött a várakozás. Elsőnek a gébek jelentkeztek, úgy rázták a spiccet hogy öröm volt nézni. Ilyenkor azt hiszi az ember, hogy egy jó tenyeres keszeg, azután jön a meglepi. Viszont jó móka, nincs unalom a parton.
Igyekeztem a köztes időben rendszeresen etetőanyagot bejuttatni, ugye ezt úgy hívják ütemre horgászni. Már elmúlt hat óra és értékelhető fogás nem volt, a 25 m-es távon még csak egy pöccintés sem  történt.  Ebben a pillanatban spicc húzás, majd visszaejtés történt, tudtam ez nagyobb keszeg kapása, mert többször volt hasonló és mindig egy szép dévér volt a jutalom. Rövid küzdelem után a merítőben egy szép hal pihent meg. Fellelkesülve dobtam újat, kis idő elteltével újabb spicchúzás, megérkezett az előző keszeg tesója. Ó gondoltam szép horgásznap lesz ez, ha így folytatódik. Sajnos nem így lett, még pár kicsi szilvaorrú, aprócska márna, leánykoncér küzdött a felkínált csontiért. Kitartóan horgásztam tovább, de sajnos ma csak ennyire volt kegyes a Duna hozzám. Végül is tíz óra előtt, úgy gondoltam mára ennyi volt a horgászat, lassan összepakoltam, elindultam hazafelé.

Nem panaszkodhatom, hisz élményekben gazdagabban távoztam.