Egy évben többször is előfordul, hogy kisebb nagyobb ár vonul le a Dunán, a nyári levonulást zöld árnak hívják. Sajnos ilyenkor nagy részben a part menti helyek víz alá kerülnek, megnehezítve a horgászatot. Az idén május közepe előtt indult és több mint két hétig tartott mire normalizálódott vízszint.

Sár	Áradás	Hordalék

Az első próbálkozás a víz visszavonulás után történt, kora délelőtt, egy kis csúszkálás az autóval ráébresztett, hogy ezen a szakaszon most kerüljem a horgászatot. Tettem egy kis kitérőt, és át pályáztam a kavicsos tisztább részre. Úgy gondolom helyes döntést hoztam. Kipakolás közben feltérképeztem a vízfolyást, a sodrását, a halak mozgása után kémlelve. Az megállapítható volt kicsit nehezebb kosarakra lesz szükség, hal mozgást egyelőre nem láttam. Ez egy kicsit aggasztott, hisz ilyenkor fickándozniuk kellene.

Apadás	Szálloda hajó	Bevetés	Jobb oldalon

Felszerelés.

A már megszokott botjaim voltak a botzsákban, főzsinór 0,25-ös CARP-EXPERT-CARBON, hozzá fonott dobó előke, a végén nagyhurkos végszerelék, ebbe csatlakozott a 0,16-os fluorocarbon előke, és sort zárta a GAMAKATSU A1-Hard LS-2263 - 10-es (füles) horog. Kosárnak a sodrás erőssége és a távolság miatt, most a Haldorádó Big River 135 gr folyóvízi feeder kosarát választottam.

Carbon 0,25	Fluoro 0,16	Gamakatsu A1 10-es	Big River 135 gr

Etetőanyag, csali.

Folyóvízen nem szoktam nagyon variálni az etetőanyaggal, ami jól működött eddig azt használom általában, néha azért kipróbálok más fajtát is, de aztán mindig visszakanyarodok azokhoz, amik már többször bizonyítottak. Most is a Timár River Plus +10 % parmezánnal volt a kiszemelt, kiegészítőnek még friss vakondtúrást kevertem hozzá, hogy a sodrás ne vigye el nagyon gyorsan az etető anyagot. Nem mindig használok nehezítőt, de ha helyzet meg kívánja akkor igen. Ehhez társul még a kosárba élő csonti, esetleg, ha megmarad akkor lefullasztom, és ebben a verzióban is tálalom a halaknak.

A peca.

Elsőre úgy gondoltam nem fogok két bottal horgászni, elég lesz kezdeten egy is. Volt rá már példa, hogy két bot esetében dupla kapásom volt, és mint tudjuk folyóvízen ez nem igazán szerencsés. Könnyen lehet míg egyikkel fárasztasz a másikat húzza hal, ha nagyobb akkor bizony a botod is a vízbe kerülhet rossz esetben, míg jó eseteben csak halat vesztesz (sodrásban nem igazán jó a nyeletőfék használata hisz áladóan húzná le a zsinórt a víz). A távolságot most szemre, és a megérzésemre hagyatkozva választottam ki, kb. 20-25 m. Ezt azonnal be is klipszeltem, nehogy összevissza dobáljak, és ne tudjam koncentrálni a halakat. Folyóvízen sem jó, ha egyszer rövidet, másszor hosszabbat dobunk, a halak is ide-oda mozognának az etetésen.

Első dobás, pár perc után már vártam, hogy legyen valami mozdítás akár géb, vagy valami más hal. Bő 5 perc telt el és apró spicc rezgés volt látható, ez az gondoltam itt lesznek a halak, kicsit vártam még hátha lesz kapás. csend volt, csak a madarak vidám csiviteléstét halottam, és a víz halk morajlását. Kitekertem a szereléket, frissítettem, dobtam újat, ismét várakozás. Most már biztosra vettem, hogy ezen a távolságon szerencsés leszek. A terv az volt, ha itt tartózkodnak a halak akkor 5 peres időközönként dobok újat, ha van kapás, ha nincs. Így ott tudom marasztalni őket.

A szerelék kicsit megpihent a bedobás után és lám, erőteljesen bebólint a spicc bevágtam, már éreztem is az ellenállást a zsinór végén. Lassan tekertem kifelé, hagyta magát egy darabig, majd vad védekezésbe kezdett, rázta magát szabadult volna a horogtól. Nem erőltettem, engedtem csak fárassza magát le rendesen, végül a merítőbe tereltem. Egy szép paduc volt, 1 kg feletti súllyal. Nagyon szuper lesz ez a peca gondoltam! Mégis csak jó lesz a kiszemelt távolság, és marad az egy botos horgászat. Azonnal újra csaliztam és repült is vissza a szerelék a kívánt helyre. Elmondani sem tudom mekkora izgatottság lett rajtam úrrá. Rövid idő elteltével újra hajlott a spicc, botemelés, elsőre azt gondoltam üres bevágás volt, mert nem éreztem ellenállást, de egy apró dévér volt a horgon. Pár perc múlva egy szilva orrúnak tetszett meg a csonti csokor. Tíz perc szünet következett, tapasztalatból tudom ilyenkor vagy a nagyobb testű halak érkeznek az etetésre, vagy a rablóhalaknak tetszik meg a helyszín az esetleges könnyű finom, kisebb áldozat reményében. Most is ez történt, hamarosan vad spiccrázás következett, bevágás után már éreztem is az erőteljes húzást. csak nem márna, vagy még nagyobb paduc lesz, villant át a gondolat? Ahogy közelebb ért egyre vadabbá vált, úszkált le s fel, rázta magát. Míg végül megpillantottam az ezüstös oldalát, hoppá ez egy leánykoncér a körvonalai alapján, és nem kicsi. Gyors merítés után azért lemértem a súlyát, 1,135 kg 10 dkg-ral verte meg paduc testvérét, majd azonnal visszanyerte a szabadságát hiszen védett fajról beszélünk. Most már bizakodva dobtam újat és újabbat. Nem sokat pihent a szerelék a meder fenéken, újabb botvég bólintás jelezte valaki ismét szeretne velem barátságot kötni. Nem voltam rest lazán megemeltem botot, és azonnal válasz reakció érkezett, heves kirohanással jelezte, nem akar barizni. Még egy padró, igaz kisebb, mint tesója, de én nem bántam, jöjjetek csak sorba. Ahogy múlt az idő, a nap már magasan járt a horizonton, egyre melegebb lett, hosszabb rövidebb szünetekkel, még fogtam pár halat.

Kicsivel később úgy véltem, itt az ideje lassan összepakolni és távozni a vízpartról, alapjában véve jó kis horgászat volt ez, a mellett nem eseménytelen pecát zártam.
Igazán kellemes délelőtti időtöltés volt.